Bevezető







Radnóti Miklós
ERŐLTETETT MENET

Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok
fölött régóta már csak a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, -
de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!
 

       



 

- Kincs voltam, el-nem-múló, fényes ékszer,
de szárnyra keltem, élni, csélcsap ésszel.
Bolond is vagy, ha hírrel megelégszel.
Csókolni itten nem lehet elégszer.
Őrjöngj, röpülj, s örülj, ha lázban égsz el

 

  /Kosztolányi Dezső/
 

„A könyvet szép, de csalfa tündér lakja:
Ha fölnyitod, megkapja szívedet,
És fölvisz a legragyogóbb csillagra…”
/Petőfi Sándor/


A kincset belül keresd. Amit szemed lát, a világ ezernyi csodája.
Bensődbe engedve te adsz valódi életet számára.
Ezt üzenjük neki, neked és mindenkinek: kincs az élet,
melynek legnagyobb kincse a Szeretet.

Hioszi Tatiosz  


"Hegedű sír a messzi távolban,
Fájdalom van minden hangban.
Árván szól egy kicsi házban,
Remeg a levegő, nagy bánat van"
/Ágota László/


 

"Fájdalmasan száguldanak a napok,
Nem veszíthetek, még élni akarok,
Titkos üzenet, egy váratlan remény,
Szívet dobbant, ha nagyon is szerény."

 


 





 


0.063 mp